BALATON - KÖR , 10.TÚRA , 2016.FEB.18.
ZÁNKAFÜRDŐ v.m.--ÁBRAHÁMHEGY v.m.
Pajtás daloljunk szép magyar hazánkról,
itt ringott bölcsőnk,itt nevelt anyánk.
ismeretlen szerző,részlet egy úttörődalból
Mai idézetünk,teljesen politika mentesen ,a hely szellemiségéhez mérten választottuk.!
A Balaton-kört pontosan egy hónap elteltével ,Jégtörő havának tizenkilencedik napján folytattuk a Zánkafördő és Ábrahámhegy közti szakasszal,ami a túramozgalom mumus szakaszának tekinthető. Ezt a jelzőt azzal érdemli meg,hogy a táv nagy része jelzetlen utakon halad és az erdei részeken ez elég sokszor magában hordozza az elkeverés lehetőségét,úgyhogy nagyfokú figyelem szükséges a bejárás során. Viszont rengeteg látnivaló,nevezetesség is útba esik,amik bőven kárpótolják ezt a kellemetlenséget. Az általunk bejárt útvonal nagyban egybe esik a szervezők ajánlásával,a beszámoló végén megosztom a tracket is. Ha valaki járja ezt a mozgalmat és olvassa az írásom,bátran válassza ezt az útvonalat!
Kis csapatunk ma premiert tartott,mivel a Balaton-kör bejárásán először túráztunk együtt és most tartva az elkeveréstől mindnyájan egy helyről indultunk és együtt tettük meg ezt a majd 24 km-es távot. Néha ilyen alkalomnak is lenni kell,nagyon jól éreztük magunk és egymást,máskor is teszünk kivételt.
Legutóbb több mint két hete koptattuk bakancsaink talpát,de elfoglaltságaink és legfőképp az elmúlt időszak csapadékos időjárása mindig keresztül húzta számításaink. A lehullott rengeteg csapadék miatt tervezéskor rengeteget hezitáltunk,hogy merre menjünk túrázni és végül erre a szakaszra esett a választás. Részint mivel ide ígérték a legkisebb valószínűséggel az újabb égi áldást,részint a terepviszonyok végett erre számítottunk a legkisebb sárra.
Számításaink nagyjából helyt állóak voltak ,az esőt megúsztuk ,de a sárral az erdei szakaszokon jól megküzdöttünk úgyhogy látszott,hogy túrázni voltunk.
A körtúra még mindig adós az igazi balatoni és Balaton-felvidéki panorámával,mivel a mai nap előbb köd,majd erős pára nehezítette a kilátást és a fotózást.
A szokásos hajnali indulást követően hét óra után pár perccel érkeztünk meg Ábrahámhegy vasútállomásának parkolójába. A busz érkezéséig még volt bő 20 percünk,amit fotózással és beszélgetéssel töltöttünk. Szerettünk volna bevenni egy lélekmelegítőt,de az unalmas,álmos tél végi üdülőfaluban teljesen kihalt volt minden,így ez elmaradt és napközben sem jártunk nyitott műintézmény közelében így ma a hazai üdítőkkel kellett gazdálkodnunk.
Az autóbusz pontosan érkezett túránk indulási pontjához és a hadipark mellett besétáltunk az egykori Úttörőváros központi épületéhez,hogy beszerezzük a pecséteket az ítireinkbe,de még nem voltak ott a nappalos recepciósok,így jó negyed órát kellett várakoznunk,amit nosztalgiázással töltöttünk el,amit a hely váltott ki belőlünk.
Zánkafürdő az 1971-ben átadott Úttörővárosnak köszönheti létét és ismertségét. A központ megálmodói először egy úttörőtábort képzeltek el a Zánka és Akali közt elterülő Sági-pusztán. Aztán a tervekből később egy komoly úttörő komplexum felépítése rajzolódott ki. Az első kapavágásokat 1969 augusztusában tették meg,majd az építkezés 1971-re fejeződött be. A hivatalos átadási ünnepségre május 25.-én,a Nemzetközi Gyermeknapon került sor,A Nemzetközi Úttörővárost maga Kádár János avatta fel. Ekkortól a táborban az üdültetésen kívül a gyermek úttörő -vezetők képzése is folyt.Az 1980-as években a képzésen kívül különböző szaktáborok lebonyolítása is fojt itt. A Gyermekvárosban a hazai úttörőkön kívül sok baráti ország gyermeke is megfordult. 1989 nyarán az NDK-ból menekülők közül 2300 személynek adott a tábor átmeneti menedéket. A rendszerváltást követően is állami tulajdonban maradt, évekig válságos időket élt át ,a megszűnés is fenyegette,sok névváltozáson esett át,de mindvégig az ifjúsági turizmust és oktatást szolgálta. Jelenleg az Erzsébet Szállodák Kft. üzemelteti.
Miután megkaptuk indító pecsétjeink és beröffentettük a GPS készüléket ,belecsaptunk a lecsóba nyolc óra után pár perccel.,a mai szakaszt Laci barátom tervezte meg kiválóan.
Először a 71-es főút mellett vezető kerékpárúton tettünk meg majd 2 km-t a Nagyvázsonyi országút elágazásáig. A jó minőségű aszfalton csak úgy faltuk a métereket . Ezen a szakaszon(is) kedvesem diktálta a tempót,mivel Ő képes a leggyorsabb sebességet felvenni,így pár perc alatt már a mellékúton folytattuk a menetelést.
Ezen az országúton csak pár lépést kell megtenni és egy földúton, a gyermektábor kerítésének végénél ,jobbra kell kanyarodni a és a Csorszai-réten keresztül a Kis-hegy irányába. Itt elvileg egy
jelzésű turistaútvonal halad,de jelzést a majd 2 km-es távon csak egyszer fedeztünk fel. Úgyhogy erre nem lehet alapozni túratervezéskor. A jellegzetes Balaton -felvidéki tájon rétek,kaszálók váltogatták egymást
cserjés,bokros szakaszokkal. Miközben szép panoráma tárult volna elénk Zánkáról a Balatonról és a környékbeli dombokról.
Jó másfél km-nyi tempós trappolást követően értük el a
jelzésű út érdekes jelzettségű nyomvonalát. Itt a jeleket egy-egy kopjafára festették fel. Mi nem ezt az útvonalat választottuk,hanem tovább mentünk egyenesen és csak később kanyarodtunk Ny-nak,a Magyálka ligetes ligetes részén. Valószínűleg a jelzések régebben itt vezethettek,mert párszor felfedeztünk egy-egy igen kopottat belőlük.
Jó ötszáz lépést követően elértük a Nagyvázsonyba vezető országutat,amelyen balra kanyarodtunk. Balra Zánka és a Balaton látszott,jobbról pedig a Tagyon -hegy és az oldalába telepített szőlők és présházak látványa kötötte le figyelmünk. Előttünk a jellegzetes Hegyestű magasodott,jellegzetes csúcsával.
Az országúton újra 5. sebességbe kapcsoltunk és így gyorsan faltuk a távolságot,majd kilométernyi trappolást követően egy mart aszfaltú úton jobbra fordultunk a Tar-hegy irányába, a
jelzéseket követve.
Innét aztán már részben megmetszett szőlőültetvények,présházak közt emelkedtünk .Pár száz lépés megtételét követően jelzéseink K-nek fordultak,hogy pár lépés után egy turistaút kereszteződésben felvegyék újra az északi irányt.
A kereszteződéstől aztán megszigorodott az emelkedő és egyre meredekebbé vált,amit pulzusunk megemelkedése is jelzett. Itt Kedvesem és Gyöngyi új erőre kapott és csak úgy repültek felfelé,miközben mi Lacival már majd a fülünkön vettük a levegőt.
Előbb szőlők,présházak közt kapaszkodtunk,majd bokros-ligetes részen értük el a Balaton-felvidéki Kéktúra
jelzéseit és csatlakoztunk hozzájuk. Az útvonalunk a csomópontban K-i irányba váltott és hamarosan beértünk az Alsó-erdő fái közé és elértük a Hegyes-tűre vezető aszfaltos utat.
Itt elköszöntünk a jelzésektől és egy végső emelkedőn felkaptattunk a Geodéziai bemutatóhely fogadóépületéhez. Téli időszakban a szabadtéri bemutatóhely ingyen látogatható,így mentesültünk a belépődíj leszurkolásától,de a büfé sem volt nyitva.
Hegyes-tű egy tanúhegy a Balaton-felvidéken Zánka fölött. Magassága 338 tfsz. Bányászat miatt elvesztette eredeti kúp formáját ,ugyanakkor annak köszönheti,hogy feltárult belső szerkezete,s láthatóvá vált a vulkáni kürtőben megrekedt és oszlopokká szilárdult bazalt.A hegy tetején Árpád-kori erődítés nyomai fedezhetőek fel.A bazalt kitermelését 1930-ban kezdték el és 1970-ig folytatták. A munkák során a hegy felét elhordták.Az elhanyagolt területet 1996-97-ben tették rendbe és a valamikori bánya területén a Balaton-felvidéki Nemzeti Park geológiai bemutatóhelyet alakított ki ,ahol a Balaton-felvidék és Hegyes-tű földtörténetét és kőzeteit mutatják be.
Először asz alsó bányaudvaron kiállított kőzeteket jártuk és fényképeztük körbe,majd a kiépített lépcsőn a felső bányaudvarba kapaszkodtunk fel és gyönyörködtünk a gigantikus méretű bazaltoszlopokban elkészítettük az igazoló fotókat. Elsétáltunk a bányaudvar Ny-i felében található kilátóponthoz,ahonnét megfelelő körülmények közt a legszebb és legteljesebb képet láthatjuk a Balaton-felvidékről és az összes tanúhegyről. Nekünk ehhez most nem igazán volt szerencsénk
Ezután egy végső rohammal bevettük a Hegyes-tű 338 m-es csúcsát,ahol gyönyörködtünk az erősen korlátozott panorámában ,fotózgattunk ettünk egy csúcscsokit,ami most rendhagyóan csúcsbanán volt. A csúcsról visszatérőben még keresgéltük az Árpád-kori vár csekély nyomait,készítettünk pár képet róluk majd leereszkedtünk az elhagyott jelzésekhez és az erősen lejtő aszfaltos úton az Alsó-erdő vegyes fái közt tempós haladásban elértük a Monoszlóra vezető országutat,melyen balra kanyarodtunk.
Jó tíz perc trappolást követően elérve a Köveskáli elágazást jelzéseink jobbra fordítottak bennünket.A csekély forgalmú mellékúton a Horogi-séd patak hídja után pár lépéssel D-nek fordultunk.
A jelzések előbb egy réten vezettek elhaladtunk egy tanya mellett,hol méhek (nyáron vigyázat!) is laknak és a birtokot a kiírás szerint 15000 voltos kerítés védi. Aztán egy nagyobb rét után beértünk a Belső-cser vegyes erdejébe,melyen egy szekérúton vezetnek a jelzések. Ez az út egy darabig jól járható volt,aztán köszönhetően az elmúlt napok özönvíz szerű esőzésének egyre sarasabb,pocsolyásabb lett. A pocsolyák,dagonyák egy idő után teljesen elfoglalták a szekérutat így kénytelenek voltunk a sűrűbb erdőbe térni,ahol meg a bokrok,cserjék nehezítették a haladásunk.
A Lencsés-tó után száz lépéssel a jelzések jobbra,DNy-nak fordítottak bennünket az erdőben ahol továbbra is hol sárban,hol pocsolyában haladtunk,így ma is megfelelően sikerült össze koszolni bakancsaink és nadrágjainkat.Sebaj ez ezzel jár és bizonyos szempontból élvezzük is.
Jó két kilométeres saraskodást követően értük el a Tódi-kúti kereszteződést,ahol fájó szívvel vettünk búcsút a jelzésektől és D-nek fordultunk egy jelzetlen földútra. Ezen az úton elhaladtunk egy óriási,körbekerített legelő mellett,melyen jelenleg egy birkanyáj legelészett. Elértünk egy felújított tanyát,ami után betértünk a Külső-cser ördögszántásos erdejébe és elkezdtünk kapaszkodni egy vízmosta szekérúton a Falu-hegy irányába.
Ezen a szakaszon egy jó két kilométernyi haladás után el kellene érni egy
jelzésű turistautat,de ezek a jelzések csak nem akartak megjönni,így ezekre nem szabad alapozni. Jó ha két -három nagyon kopott,nehezen észre vehető jelzést felfedeztünk. Így erre nagyon jó tájékozódási és térképolvasási képességre vagy GPS készülékre van szükségünk ha az eltervezett útvonalon akarunk eljutni a Fülöp-hegyre.
A továbbra is saras,vizes és kővel,sziklával sűrűn teleszórt vegyeserdőben hamarosan elértük a Nyálas-tó területét,ahol jobbra Ny-nak fordultunk.
A Nyálas -tó Balatonszepezd fölött található a Küszöb-orra oldalában. A tó egy mélyedésben helyezkedik el ,ami mára már majdnem teljesen feltöltődött és csapadékszegény időszakban csak a sásos növényzet és a környezetétől eltérő vizesebb talaj árulja el,hogy itt igazából egy tó található.Kétéltűek,hüllők,vízirovarok fontos lakhelye.Mind Balatonszepezd ,mind Révfülöp felől a jelzésű úton érhető el,ami rendkívül nehezen járható az elhanyagolt jelzések miatt.
Nekünk, köszönhetően a csapadékos télnek szerencsénk volt látni és fényképezni valódi formájában. Szép környezetben található,így érdemtelenül hanyagolták el és nehezítették meg a megközelítését.
Továbbra is Ny-nak haladtunk az állítólagos turistaúton a Küszöb -orra oldalában. Elérve egy kereszteződést,ahol a csúcsra lehet feljutni eljátszadoztunk a gondolattal,hogy bevesszük a 321m-es hegytetőt,de elvetettük mivel az analesszek még jó időben is korlátozott kilátást ígérnek.Így nem láttuk értelmét a kitérőnek és tovább haladtunk a fennsíkszerű úton.
Pár száz lépést követően egy nemrég kitisztított diós mellet haladtunk el majd hol gondozott,hol elhanyagolt szőlők közt haladtunk ,újabb pár száz lépés erejéig. Ezt követően újabb erdős részbe értünk az egyre jobb minőségű szekérúton és a talaj változásának köszönhetően itt már sár sem nehezítette a haladást.Ekkor már a Fülöp-hegy oldalában koptattuk bakancsaink talpát.
Elérve egy bazalttal leszórt három - négy méter széles utat,arra térve balra fordultunk és felkapaszkodtunk egy enyhe emelkedőn, a 276 m.magas Fülöp-hegy csúcsára, a Millennium kilátóhoz.
A kilátót 2001-ben a Magyar Államalapítás Millenniumi évfordulóján építették Pelényi Gyula tervei alapján.
A Fülöp-hegyről elénk táruló lebilincselő és gyönyörű körpanoráma leírásához segítségül hívom a kiváló földrajztudós,Cholnoky Jenő gondolatait:
" A révfülöpi Fülöp-hegyről nyílik a világ legszebb tája. Vannak magasabb hegyek,nagyobb vizek,de
ahol a vulkáni kúpok csodás sokasága találkozik a széles víztükörrel,ilyen legfeljebb a Brazil partoknál,Rio de Janeiro partjainál van"
Na mi ebből a csodából ma csak igen korlátozottan kaptunk ízelítőt,még szerencse,hogy már jártunk itt,így az emlékeinkkel egészítettük ki a látottakat. Először a fényképes igazolásokat készítettük el,majd megmásztuk az öt emelet magas tornyot,melynek minden szintjén ki lehet látni s így épül fel fokozatosan a csoda,
Mivel ez volt a mai nap második legmagasabb pontja ,ezért rendhagyó módon megettünk egy csúcsnarancsot majd megkezdtük az ereszkedést a jól kiépített lépcsőkön keresztül a falu felé. Mivel elég meredeken süllyedtünk,így gyorsan vesztettünk a magasságból és pár perc alatt elértük Révfülöp első épületeit.
Révfülöp nagyközség a Balaton északi partján,1950-ig Zala megyéhez ,azóta Veszprém megyéhez tartozik.A falu ősi átkelőhely Boglár (Villa Boclar) felé, az első települést a rómaiak idejéből említik Villa Filip alakban. Az Árpád-korban két falu alkotta és mind Fülöp,mind Ecsér templomromja ránk maradt. Oklevélben először 1211-ben szerepel.A virágzó középkori településeket a törökök 1548 környékén elpusztították . Révfülöp területe lakatlanná vált,később feljegyzések Kővágóőrs szőlőhegyeként ,gyéren lakott pusztaként említik. A révközlekedés Boglár irányába 1752-ben indult meg újra,1779-ben már révházat is említenek. A villa és üdülőtulajdonosok aztán 1899-ben egyesületet alapítottak,melynek áldásos tevékenysége folytán népszerű üdülőhellyé vált. 1943 -ban lett önálló település,fejlődése azóta folyamatos.
A Balaton-körtúra vonalvezetése csekély mértékben érinti a falut, csak kis mértékben ismerheti meg a túrázó. Mi a falu utcáin D-i,majd ÉNy-i irányba elsősorban az Ecséri-szőlőhegy szépen gondozott parcellái alatt haladtunk. Szépen felújított és új építésű házak szegélyezték az utcákat. Ezen a szakaszon egy jelzésű útvonal halad,de jelzést csak egyszer sikerült felfedeznünk,úgy látszik erre fele ez dívik.
A falu utolsó házait elhagyva tettünk egy rövid kitérőt az Ecséri-templomromhoz ,ahol mai utolsó fényképes igazoló pontunk található. A rom és környezete igencsak elhanyagolt állapotban leledzik,látszik,hogy a felszentelt területen vandálok,csövesek randalíroznak ,sőt tűzet is raknak bent időközönként és akkor a szétdobált szeméthegyekről ne is beszéljünk. Talán több törődést érdemelne meg a műemlék az önkormányzattól és a megyei illetékesektől.
Az ecsérpusztai Árpád-kori templom a XII.-XII.sz-ban épült román stílusban.A háromhajós,keleti tájolású templom építéséhez egy korábbi,valószínűleg római-kori villa köveit is felhasználták.Első,hiteles írásos említése 1353-ból való.A falu ura,Ecséri László 1430 környékén búcsú tartási engedélyt szerzett a templomnak és gótikus stílusban átalakította. A templom környékét temetőnek használták,melynek területét derékmagasságú fallal vették körül. Renoválások alkalmával ezt a falszakaszt újra építették,ma is látható. A törökök a faluval egyetemben felégették,az elpusztult romok pusztulni kezdtek,köveit a környékbeliek részben széthordták. A templom és a falu első feltárására 1962-ben került sor,majd 1963 a Műemlék Felügyelet a romokat konverzáltatta és 1999-2000-ben felújíttatta.
Rövid körbenézés és fotózást követően visszatértünk az aszfaltos bekötőútra,melyen pár perc alatt kiloholtunk a 71-es főút kereszteződéséhez,melyben jobbra kanyarodva belekezdtünk túránk utolsó 3,5 km-ébe.
Ezen a szakaszon újra a Balatont körbeszelő kerékpárúton haladtunk ütemes lépésekkel és hamarosan elhaladtunk Pálköve mellett,majd beérkeztünk Balatonrendes első házai közé.
Balatonrendes szintén már a Római-kortól lakott terület,legkorábbi írásos említése 1328-ból való.A török korban elnéptelenedett,majd a hódítók kiűzését követően gyors fejlődésnek indult.határában óriási területen szőlőt telepítettek.A falu eredeti neve Rendes volt,1913-ban hozzácsatolták Ábrahámhegyet .1934-ben kapta a két község a Balatonrendes nevet,majd 1977-ben újra átnevezték,ekkortól Ábrahámhegy lett a neve. Aztán 1991-ben a két falu szétvált,azóta mindegyik önálló és a saját nevét viseli.
Balatonrendesen igyekeztünk rendesen viselkedni,a pici település főutcáján gyorsan el is hagytuk.Közben megálltunk a parányi központban egy rövid fényképezésre és egy néma főhajtásra a falu Hősi Emlékművénél. Megcsodáltuk még a piciny Balaton-felvidékre jellemző stílusban épült kápolnát is.
Elhagyva a falut már csak ezer lépés választott el bennünk célunktól,az Ábrahámhegyi vasúti megállóhelytől. A kerékpárúton ez az ezer méter gyorsan eltelt és felszabadultan csaptunk egymás kezébe.
Rendbe szedtük magunkat ,cipőt és nadrágot cseréltünk,de várt még ránk egy feladat ,beszerezni az igazoló pecséteket az ítinerjeinkbe. Mivel a vasúton itt nincs szolgálat,ezért elrobogtunk még a helyi vegyesbe ,ahol készségesen álltak rendelkezésünkre.
Már nem maradt más feladatunk,mint kocsiba pattanni és haza felé indulni. Útközben a szokásos helyen pótoltuk energia és folyadék veszteségeinket és közben összegeztük a mai nap termését.
A túramozgalom ezen szakaszán majd 24 km-t tettünk meg és felfele 467 m, lefele pedig 482 m szintet küzdöttünk le . Ez az etap nem a magasságokról szólt,sokkal inkább a látnivalókról. Megismerkedtünk a Balaton-felvidék történelmével földtani kialakulásával.Megfelelő idő esetén a Balaton egyik legszebb panorámája tárult volna a szemünk elé. Ajánlom mindenkinek a bejárását az általunk megtett útvonalon.
Hazaérve egy üveg BB száraz champagn-al jutalmaztuk meg magunkat.
Egy rövid filmecske az elkészült fotókból:
https://goo.gl/photos/RFZPtqBUKGUEhdbA8
Még több kép a mai szakaszról : https://picasaweb.google.com/103760014976474328259/BalatonKorZankafurdoAbrahamhegy?authkey=Gv1sRgCPzxgqG2rrquoAE
https://goo.gl/photos/t6TSH84rofUXJnTF6
Térkép és szintrajz:
A Balaton-kört pontosan egy hónap elteltével ,Jégtörő havának tizenkilencedik napján folytattuk a Zánkafördő és Ábrahámhegy közti szakasszal,ami a túramozgalom mumus szakaszának tekinthető. Ezt a jelzőt azzal érdemli meg,hogy a táv nagy része jelzetlen utakon halad és az erdei részeken ez elég sokszor magában hordozza az elkeverés lehetőségét,úgyhogy nagyfokú figyelem szükséges a bejárás során. Viszont rengeteg látnivaló,nevezetesség is útba esik,amik bőven kárpótolják ezt a kellemetlenséget. Az általunk bejárt útvonal nagyban egybe esik a szervezők ajánlásával,a beszámoló végén megosztom a tracket is. Ha valaki járja ezt a mozgalmat és olvassa az írásom,bátran válassza ezt az útvonalat!
Kis csapatunk ma premiert tartott,mivel a Balaton-kör bejárásán először túráztunk együtt és most tartva az elkeveréstől mindnyájan egy helyről indultunk és együtt tettük meg ezt a majd 24 km-es távot. Néha ilyen alkalomnak is lenni kell,nagyon jól éreztük magunk és egymást,máskor is teszünk kivételt.
 |
| Ábrahámhegy vm. |
Legutóbb több mint két hete koptattuk bakancsaink talpát,de elfoglaltságaink és legfőképp az elmúlt időszak csapadékos időjárása mindig keresztül húzta számításaink. A lehullott rengeteg csapadék miatt tervezéskor rengeteget hezitáltunk,hogy merre menjünk túrázni és végül erre a szakaszra esett a választás. Részint mivel ide ígérték a legkisebb valószínűséggel az újabb égi áldást,részint a terepviszonyok végett erre számítottunk a legkisebb sárra.
Számításaink nagyjából helyt állóak voltak ,az esőt megúsztuk ,de a sárral az erdei szakaszokon jól megküzdöttünk úgyhogy látszott,hogy túrázni voltunk.
A körtúra még mindig adós az igazi balatoni és Balaton-felvidéki panorámával,mivel a mai nap előbb köd,majd erős pára nehezítette a kilátást és a fotózást.
A szokásos hajnali indulást követően hét óra után pár perccel érkeztünk meg Ábrahámhegy vasútállomásának parkolójába. A busz érkezéséig még volt bő 20 percünk,amit fotózással és beszélgetéssel töltöttünk. Szerettünk volna bevenni egy lélekmelegítőt,de az unalmas,álmos tél végi üdülőfaluban teljesen kihalt volt minden,így ez elmaradt és napközben sem jártunk nyitott műintézmény közelében így ma a hazai üdítőkkel kellett gazdálkodnunk.
 |
| Ábrahámhegy központja |
Az autóbusz pontosan érkezett túránk indulási pontjához és a hadipark mellett besétáltunk az egykori Úttörőváros központi épületéhez,hogy beszerezzük a pecséteket az ítireinkbe,de még nem voltak ott a nappalos recepciósok,így jó negyed órát kellett várakoznunk,amit nosztalgiázással töltöttünk el,amit a hely váltott ki belőlünk.
 |
| Haditechnikai park |
Zánkafürdő az 1971-ben átadott Úttörővárosnak köszönheti létét és ismertségét. A központ megálmodói először egy úttörőtábort képzeltek el a Zánka és Akali közt elterülő Sági-pusztán. Aztán a tervekből később egy komoly úttörő komplexum felépítése rajzolódott ki. Az első kapavágásokat 1969 augusztusában tették meg,majd az építkezés 1971-re fejeződött be. A hivatalos átadási ünnepségre május 25.-én,a Nemzetközi Gyermeknapon került sor,A Nemzetközi Úttörővárost maga Kádár János avatta fel. Ekkortól a táborban az üdültetésen kívül a gyermek úttörő -vezetők képzése is folyt.Az 1980-as években a képzésen kívül különböző szaktáborok lebonyolítása is fojt itt. A Gyermekvárosban a hazai úttörőkön kívül sok baráti ország gyermeke is megfordult. 1989 nyarán az NDK-ból menekülők közül 2300 személynek adott a tábor átmeneti menedéket. A rendszerváltást követően is állami tulajdonban maradt, évekig válságos időket élt át ,a megszűnés is fenyegette,sok névváltozáson esett át,de mindvégig az ifjúsági turizmust és oktatást szolgálta. Jelenleg az Erzsébet Szállodák Kft. üzemelteti.
 |
| A Gyermekváros központi épülete |
Miután megkaptuk indító pecsétjeink és beröffentettük a GPS készüléket ,belecsaptunk a lecsóba nyolc óra után pár perccel.,a mai szakaszt Laci barátom tervezte meg kiválóan.
 |
| A német menekültek emléktáblája |
Először a 71-es főút mellett vezető kerékpárúton tettünk meg majd 2 km-t a Nagyvázsonyi országút elágazásáig. A jó minőségű aszfalton csak úgy faltuk a métereket . Ezen a szakaszon(is) kedvesem diktálta a tempót,mivel Ő képes a leggyorsabb sebességet felvenni,így pár perc alatt már a mellékúton folytattuk a menetelést.
 |
| Letekintés a felüljáróról |
 |
| Kanyarodás |
Ezen az országúton csak pár lépést kell megtenni és egy földúton, a gyermektábor kerítésének végénél ,jobbra kell kanyarodni a és a Csorszai-réten keresztül a Kis-hegy irányába. Itt elvileg egy
jelzésű turistaútvonal halad,de jelzést a majd 2 km-es távon csak egyszer fedeztünk fel. Úgyhogy erre nem lehet alapozni túratervezéskor. A jellegzetes Balaton -felvidéki tájon rétek,kaszálók váltogatták egymást cserjés,bokros szakaszokkal. Miközben szép panoráma tárult volna elénk Zánkáról a Balatonról és a környékbeli dombokról.
 |
| A ködös Zánka |
 |
| Bozótosban |
Jó másfél km-nyi tempós trappolást követően értük el a
jelzésű út érdekes jelzettségű nyomvonalát. Itt a jeleket egy-egy kopjafára festették fel. Mi nem ezt az útvonalat választottuk,hanem tovább mentünk egyenesen és csak később kanyarodtunk Ny-nak,a Magyálka ligetes ligetes részén. Valószínűleg a jelzések régebben itt vezethettek,mert párszor felfedeztünk egy-egy igen kopottat belőlük. |
| Kopjafa és útjelző egyben |
Jó ötszáz lépést követően elértük a Nagyvázsonyba vezető országutat,amelyen balra kanyarodtunk. Balra Zánka és a Balaton látszott,jobbról pedig a Tagyon -hegy és az oldalába telepített szőlők és présházak látványa kötötte le figyelmünk. Előttünk a jellegzetes Hegyestű magasodott,jellegzetes csúcsával.
 |
| Panoráma a Tagyon -hegy oldalából |
Az országúton újra 5. sebességbe kapcsoltunk és így gyorsan faltuk a távolságot,majd kilométernyi trappolást követően egy mart aszfaltú úton jobbra fordultunk a Tar-hegy irányába, a
jelzéseket követve.Innét aztán már részben megmetszett szőlőültetvények,présházak közt emelkedtünk .Pár száz lépés megtételét követően jelzéseink K-nek fordultak,hogy pár lépés után egy turistaút kereszteződésben felvegyék újra az északi irányt.
 |
| Felújított zsúpfedeles présház |
A kereszteződéstől aztán megszigorodott az emelkedő és egyre meredekebbé vált,amit pulzusunk megemelkedése is jelzett. Itt Kedvesem és Gyöngyi új erőre kapott és csak úgy repültek felfelé,miközben mi Lacival már majd a fülünkön vettük a levegőt.
 |
| Turista csomópont |
Előbb szőlők,présházak közt kapaszkodtunk,majd bokros-ligetes részen értük el a Balaton-felvidéki Kéktúra
jelzéseit és csatlakoztunk hozzájuk. Az útvonalunk a csomópontban K-i irányba váltott és hamarosan beértünk az Alsó-erdő fái közé és elértük a Hegyes-tűre vezető aszfaltos utat. |
| Elértük a Balaton-felvidéki kéket |
 |
| Vízmosta úton |
Itt elköszöntünk a jelzésektől és egy végső emelkedőn felkaptattunk a Geodéziai bemutatóhely fogadóépületéhez. Téli időszakban a szabadtéri bemutatóhely ingyen látogatható,így mentesültünk a belépődíj leszurkolásától,de a büfé sem volt nyitva.
 |
| A geodéziai park határa |
 |
| A Fogadó épület |
Hegyes-tű egy tanúhegy a Balaton-felvidéken Zánka fölött. Magassága 338 tfsz. Bányászat miatt elvesztette eredeti kúp formáját ,ugyanakkor annak köszönheti,hogy feltárult belső szerkezete,s láthatóvá vált a vulkáni kürtőben megrekedt és oszlopokká szilárdult bazalt.A hegy tetején Árpád-kori erődítés nyomai fedezhetőek fel.A bazalt kitermelését 1930-ban kezdték el és 1970-ig folytatták. A munkák során a hegy felét elhordták.Az elhanyagolt területet 1996-97-ben tették rendbe és a valamikori bánya területén a Balaton-felvidéki Nemzeti Park geológiai bemutatóhelyet alakított ki ,ahol a Balaton-felvidék és Hegyes-tű földtörténetét és kőzeteit mutatják be.
 |
| Hegyes-tű |
 |
| A Balaton-felvidék kőzetei |
 |
| A felső bányaudvarban |
Először asz alsó bányaudvaron kiállított kőzeteket jártuk és fényképeztük körbe,majd a kiépített lépcsőn a felső bányaudvarba kapaszkodtunk fel és gyönyörködtünk a gigantikus méretű bazaltoszlopokban elkészítettük az igazoló fotókat. Elsétáltunk a bányaudvar Ny-i felében található kilátóponthoz,ahonnét megfelelő körülmények közt a legszebb és legteljesebb képet láthatjuk a Balaton-felvidékről és az összes tanúhegyről. Nekünk ehhez most nem igazán volt szerencsénk
 |
| A nagy csapat |
 |
| A lélegzetelállító panoráma-korlátozottan |
Ezután egy végső rohammal bevettük a Hegyes-tű 338 m-es csúcsát,ahol gyönyörködtünk az erősen korlátozott panorámában ,fotózgattunk ettünk egy csúcscsokit,ami most rendhagyóan csúcsbanán volt. A csúcsról visszatérőben még keresgéltük az Árpád-kori vár csekély nyomait,készítettünk pár képet róluk majd leereszkedtünk az elhagyott
jelzésekhez és az erősen lejtő aszfaltos úton az Alsó-erdő vegyes fái közt tempós haladásban elértük a Monoszlóra vezető országutat,melyen balra kanyarodtunk. |
| A csúcson |
 |
| Az Árpád.kori vár maradványai |
 |
| Az előőrs |
Jó tíz perc trappolást követően elérve a Köveskáli elágazást jelzéseink jobbra fordítottak bennünket.A csekély forgalmú mellékúton a Horogi-séd patak hídja után pár lépéssel D-nek fordultunk.
 |
| Az Alsó-erdőben |
 |
| Jellegzetes pince |
A
jelzések előbb egy réten vezettek elhaladtunk egy tanya mellett,hol méhek (nyáron vigyázat!) is laknak és a birtokot a kiírás szerint 15000 voltos kerítés védi. Aztán egy nagyobb rét után beértünk a Belső-cser vegyes erdejébe,melyen egy szekérúton vezetnek a jelzések. Ez az út egy darabig jól járható volt,aztán köszönhetően az elmúlt napok özönvíz szerű esőzésének egyre sarasabb,pocsolyásabb lett. A pocsolyák,dagonyák egy idő után teljesen elfoglalták a szekérutat így kénytelenek voltunk a sűrűbb erdőbe térni,ahol meg a bokrok,cserjék nehezítették a haladásunk. |
| Réten,réten... |
A Lencsés-tó után száz lépéssel a jelzések jobbra,DNy-nak fordítottak bennünket az erdőben ahol továbbra is hol sárban,hol pocsolyában haladtunk,így ma is megfelelően sikerült össze koszolni bakancsaink és nadrágjainkat.Sebaj ez ezzel jár és bizonyos szempontból élvezzük is.
 |
| Teljes útzár,irány a sűrűje! |
 |
| A saraskodás nyomai a célban |
Jó két kilométeres saraskodást követően értük el a Tódi-kúti kereszteződést,ahol fájó szívvel vettünk búcsút a
jelzésektől és D-nek fordultunk egy jelzetlen földútra. Ezen az úton elhaladtunk egy óriási,körbekerített legelő mellett,melyen jelenleg egy birkanyáj legelészett. Elértünk egy felújított tanyát,ami után betértünk a Külső-cser ördögszántásos erdejébe és elkezdtünk kapaszkodni egy vízmosta szekérúton a Falu-hegy irányába. |
| Természetes itató a Tódi-kút környékén |
 |
| A felirat szerint:veszélyes állatok |
 |
| Ördögszántásos erdő |
Ezen a szakaszon egy jó két kilométernyi haladás után el kellene érni egy
jelzésű turistautat,de ezek a jelzések csak nem akartak megjönni,így ezekre nem szabad alapozni. Jó ha két -három nagyon kopott,nehezen észre vehető jelzést felfedeztünk. Így erre nagyon jó tájékozódási és térképolvasási képességre vagy GPS készülékre van szükségünk ha az eltervezett útvonalon akarunk eljutni a Fülöp-hegyre. |
| Vízmosásban |
 |
| Búvóhely |
A továbbra is saras,vizes és kővel,sziklával sűrűn teleszórt vegyeserdőben hamarosan elértük a Nyálas-tó területét,ahol jobbra Ny-nak fordultunk.
 |
| A Nyálas-tónál |
A Nyálas -tó Balatonszepezd fölött található a Küszöb-orra oldalában. A tó egy mélyedésben helyezkedik el ,ami mára már majdnem teljesen feltöltődött és csapadékszegény időszakban csak a sásos növényzet és a környezetétől eltérő vizesebb talaj árulja el,hogy itt igazából egy tó található.Kétéltűek,hüllők,vízirovarok fontos lakhelye.Mind Balatonszepezd ,mind Révfülöp felől a
jelzésű úton érhető el,ami rendkívül nehezen járható az elhanyagolt jelzések miatt.Nekünk, köszönhetően a csapadékos télnek szerencsénk volt látni és fényképezni valódi formájában. Szép környezetben található,így érdemtelenül hanyagolták el és nehezítették meg a megközelítését.
 |
| Megkopott ősöreg jelzés |
Továbbra is Ny-nak haladtunk az állítólagos turistaúton a Küszöb -orra oldalában. Elérve egy kereszteződést,ahol a csúcsra lehet feljutni eljátszadoztunk a gondolattal,hogy bevesszük a 321m-es hegytetőt,de elvetettük mivel az analesszek még jó időben is korlátozott kilátást ígérnek.Így nem láttuk értelmét a kitérőnek és tovább haladtunk a fennsíkszerű úton.
 |
| Diósban |
Pár száz lépést követően egy nemrég kitisztított diós mellet haladtunk el majd hol gondozott,hol elhanyagolt szőlők közt haladtunk ,újabb pár száz lépés erejéig. Ezt követően újabb erdős részbe értünk az egyre jobb minőségű szekérúton és a talaj változásának köszönhetően itt már sár sem nehezítette a haladást.Ekkor már a Fülöp-hegy oldalában koptattuk bakancsaink talpát.
 |
| Bazaltos úton |
Elérve egy bazalttal leszórt három - négy méter széles utat,arra térve balra fordultunk és felkapaszkodtunk egy enyhe emelkedőn, a 276 m.magas Fülöp-hegy csúcsára, a Millennium kilátóhoz.
 |
| A kilátó |
A kilátót 2001-ben a Magyar Államalapítás Millenniumi évfordulóján építették Pelényi Gyula tervei alapján.
 |
| Irány a csúcs |
A Fülöp-hegyről elénk táruló lebilincselő és gyönyörű körpanoráma leírásához segítségül hívom a kiváló földrajztudós,Cholnoky Jenő gondolatait:
" A révfülöpi Fülöp-hegyről nyílik a világ legszebb tája. Vannak magasabb hegyek,nagyobb vizek,de
ahol a vulkáni kúpok csodás sokasága találkozik a széles víztükörrel,ilyen legfeljebb a Brazil partoknál,Rio de Janeiro partjainál van"
 |
| Sajnos most ilyen volt a kilátás |
Na mi ebből a csodából ma csak igen korlátozottan kaptunk ízelítőt,még szerencse,hogy már jártunk itt,így az emlékeinkkel egészítettük ki a látottakat. Először a fényképes igazolásokat készítettük el,majd megmásztuk az öt emelet magas tornyot,melynek minden szintjén ki lehet látni s így épül fel fokozatosan a csoda,
 |
| A kilátó délről |
Mivel ez volt a mai nap második legmagasabb pontja ,ezért rendhagyó módon megettünk egy csúcsnarancsot majd megkezdtük az ereszkedést a jól kiépített lépcsőkön keresztül a falu felé. Mivel elég meredeken süllyedtünk,így gyorsan vesztettünk a magasságból és pár perc alatt elértük Révfülöp első épületeit.
 |
| Lépcsősor |
Révfülöp nagyközség a Balaton északi partján,1950-ig Zala megyéhez ,azóta Veszprém megyéhez tartozik.A falu ősi átkelőhely Boglár (Villa Boclar) felé, az első települést a rómaiak idejéből említik Villa Filip alakban. Az Árpád-korban két falu alkotta és mind Fülöp,mind Ecsér templomromja ránk maradt. Oklevélben először 1211-ben szerepel.A virágzó középkori településeket a törökök 1548 környékén elpusztították . Révfülöp területe lakatlanná vált,később feljegyzések Kővágóőrs szőlőhegyeként ,gyéren lakott pusztaként említik. A révközlekedés Boglár irányába 1752-ben indult meg újra,1779-ben már révházat is említenek. A villa és üdülőtulajdonosok aztán 1899-ben egyesületet alapítottak,melynek áldásos tevékenysége folytán népszerű üdülőhellyé vált. 1943 -ban lett önálló település,fejlődése azóta folyamatos.
A Balaton-körtúra vonalvezetése csekély mértékben érinti a falut, csak kis mértékben ismerheti meg a túrázó. Mi a falu utcáin D-i,majd ÉNy-i irányba elsősorban az Ecséri-szőlőhegy szépen gondozott parcellái alatt haladtunk. Szépen felújított és új építésű házak szegélyezték az utcákat. Ezen a szakaszon egy
jelzésű útvonal halad,de jelzést csak egyszer sikerült felfedeznünk,úgy látszik erre fele ez dívik. |
| Az Ecséri-szőlőhegy |
A falu utolsó házait elhagyva tettünk egy rövid kitérőt az Ecséri-templomromhoz ,ahol mai utolsó fényképes igazoló pontunk található. A rom és környezete igencsak elhanyagolt állapotban leledzik,látszik,hogy a felszentelt területen vandálok,csövesek randalíroznak ,sőt tűzet is raknak bent időközönként és akkor a szétdobált szeméthegyekről ne is beszéljünk. Talán több törődést érdemelne meg a műemlék az önkormányzattól és a megyei illetékesektől.
 |
| Az Árpád-kori templom |
Az ecsérpusztai Árpád-kori templom a XII.-XII.sz-ban épült román stílusban.A háromhajós,keleti tájolású templom építéséhez egy korábbi,valószínűleg római-kori villa köveit is felhasználták.Első,hiteles írásos említése 1353-ból való.A falu ura,Ecséri László 1430 környékén búcsú tartási engedélyt szerzett a templomnak és gótikus stílusban átalakította. A templom környékét temetőnek használták,melynek területét derékmagasságú fallal vették körül. Renoválások alkalmával ezt a falszakaszt újra építették,ma is látható. A törökök a faluval egyetemben felégették,az elpusztult romok pusztulni kezdtek,köveit a környékbeliek részben széthordták. A templom és a falu első feltárására 1962-ben került sor,majd 1963 a Műemlék Felügyelet a romokat konverzáltatta és 1999-2000-ben felújíttatta.
 |
| A gondatlanság jelei |
Rövid körbenézés és fotózást követően visszatértünk az aszfaltos bekötőútra,melyen pár perc alatt kiloholtunk a 71-es főút kereszteződéséhez,melyben jobbra kanyarodva belekezdtünk túránk utolsó 3,5 km-ébe.
 |
| Búcsú a templomtól |
Ezen a szakaszon újra a Balatont körbeszelő kerékpárúton haladtunk ütemes lépésekkel és hamarosan elhaladtunk Pálköve mellett,majd beérkeztünk Balatonrendes első házai közé.
 |
| A Balatoni-kerékpárúton |
Balatonrendes szintén már a Római-kortól lakott terület,legkorábbi írásos említése 1328-ból való.A török korban elnéptelenedett,majd a hódítók kiűzését követően gyors fejlődésnek indult.határában óriási területen szőlőt telepítettek.A falu eredeti neve Rendes volt,1913-ban hozzácsatolták Ábrahámhegyet .1934-ben kapta a két község a Balatonrendes nevet,majd 1977-ben újra átnevezték,ekkortól Ábrahámhegy lett a neve. Aztán 1991-ben a két falu szétvált,azóta mindegyik önálló és a saját nevét viseli.
 |
| Balatonrendes |
Balatonrendesen igyekeztünk rendesen viselkedni,a pici település főutcáján gyorsan el is hagytuk.Közben megálltunk a parányi központban egy rövid fényképezésre és egy néma főhajtásra a falu Hősi Emlékművénél. Megcsodáltuk még a piciny Balaton-felvidékre jellemző stílusban épült kápolnát is.
 |
| Néma főhajtás |
Elhagyva a falut már csak ezer lépés választott el bennünk célunktól,az Ábrahámhegyi vasúti megállóhelytől. A kerékpárúton ez az ezer méter gyorsan eltelt és felszabadultan csaptunk egymás kezébe.
 |
| Érkezés a célba |
Rendbe szedtük magunkat ,cipőt és nadrágot cseréltünk,de várt még ránk egy feladat ,beszerezni az igazoló pecséteket az ítinerjeinkbe. Mivel a vasúton itt nincs szolgálat,ezért elrobogtunk még a helyi vegyesbe ,ahol készségesen álltak rendelkezésünkre.
 |
| Bernáth Aurél Galéria Ábrahámhegyen |
Már nem maradt más feladatunk,mint kocsiba pattanni és haza felé indulni. Útközben a szokásos helyen pótoltuk energia és folyadék veszteségeinket és közben összegeztük a mai nap termését.
A túramozgalom ezen szakaszán majd 24 km-t tettünk meg és felfele 467 m, lefele pedig 482 m szintet küzdöttünk le . Ez az etap nem a magasságokról szólt,sokkal inkább a látnivalókról. Megismerkedtünk a Balaton-felvidék történelmével földtani kialakulásával.Megfelelő idő esetén a Balaton egyik legszebb panorámája tárult volna a szemünk elé. Ajánlom mindenkinek a bejárását az általunk megtett útvonalon.
Hazaérve egy üveg BB száraz champagn-al jutalmaztuk meg magunkat.
 |
| Jutalom |
https://goo.gl/photos/RFZPtqBUKGUEhdbA8
Még több kép a mai szakaszról : https://picasaweb.google.com/103760014976474328259/BalatonKorZankafurdoAbrahamhegy?authkey=Gv1sRgCPzxgqG2rrquoAE
https://goo.gl/photos/t6TSH84rofUXJnTF6
Térkép és szintrajz:
