2014. szeptember 21., vasárnap

OKT 11. túra 2014 szept. 18 Kisvásárhely -Hosszúpereszteg







  A nyár -ami az idén egy szerda délutánra esett- elmúltával és ezzel a munkánk csökkenésével újra neki tudtunk látni a kéktúra folytatásához. A nyári szünetet nem is nagyon bánjuk,mert a rekkenő melegben nem igazán esik jól a túrázás. A legideálisabb idő ősszel és tavasszal van túrázni,de a téli évszak is kellemes lehet,ha a hőmérséklet nem esik -2/3 fok alá.

   A mai napon folytattuk a Sárvár-Süveg szakaszt és a Kisvásárhely-Hosszúpereszteg szakaszt néztük ki.ami cca 28 km-t és minimális szinteltérést ígért.
   Erre a szakaszra egy unortodox logisztikai megoldást(egy kis kellemetlen szösszenet következtében) választottunk kísérleti jelleggel,de az előnyei végett a továbbiakban ezt a megoldást fogjuk előnyben részesíteni. Egész pontosan a csapat egyik fele kiszállt Kisvásárhelyen az autóból,a másik fele pedig elment Hosszúperesztegre, féltávnál elcseréltük az autó kulcsát és visszamentünk a másik csapatért Kisvásárhelyre,így megspóroltuk a buszozás idő veszteségét és még a költségek is kellemesebben alakultak.


  Mivel én kiszálltam Kisvásárhelyen ezért a szakaszt ezúttal is kelet-nyugati irányban írom le.


 Kisvásárhelyen semmi nem változott,a falu ugyanolyan néptelen és kihalt volt mint tavasszal. A haranglábon

A csendes faluban


a bélyegző a megszokott helyén ,párna nincs ,mi jól betintázva hagytuk hátra.A faluban se bolt se kocsma (sajnos)nincs ezért a frissítéssel így kell számolni.Gyors szedelőzködés után 3/4 9 környékén indultunk neki 
a mai penzumnak.A falut elhagyva kb két km-t mentünk feszített tempóban egy nyílegyenes és elég gazos földúton ,amin  köszönhetően az utóbbi napok esőzésének rengeteg tócsa volt.Ráadásul a gaz is magas és vízes volt.Ezen a részen még könnyen kerülgettük a tócsákat,de  a magas,vizes gazzal nem igazán tudtunk mit kezdeni.Kiérve a zalaszentgróti országútra,ott jobbra fordulva pár száz méter után átkeltünk egy hídon,mely után az első lehetséges helyen jobbra kell letérni.Itt nem árt figyelni,mert a jel egy betonoszlopon van a gazban és ezt a jelet elfelejthették újra festeni,mert nehezen vehető észre.                                                        A túra itt szintén egy nyílegyenes szakaszon vezet,jobbra  kukorica föld,balra egy árok,mely jóformán átjárhatatlan. Igaz,hogy erre kevés a jelzés,de egyértelmű az út vezetése nem lehet eltévedni sem.A tócsák
Biztos,hogy sarasak leszünk

és a magas gaz továbbra is megkeserítette az életünk, az útszéli bokrok,fák


Kukorica tábla mellett
és az úton "haladó"csigák
Csak kényelmesen

adtak némi változatosságot a monoton haladásnak.Ahogy a talaj és tócsa viszonyok engedték igyekeztünk szaporázni a lépéseink számát. 
   Jó 2 és fél km után kiértünk a gógánfai országútra,melyen balra kanyarodtunk,itt az út emelkedett egészen a dombtetőig és már látszottak a vasúti villanyvezeték oszlopai. Itt  először mezők közt,majd erdő szélén haladt az országút,melyen jó másfél km-t haladtunk.Elérve a Külső-erdőt az aszfaltcsíkról jobbra kellett letérni a sűrű erdőbe.
Árnyékban



Élvezve az erdő világát és színeit,próbáltunk tempósan haladni,de a rengeteg pocsolya és a nagy sár nehezítette a haladást,ráadásul rengeteg vérszívó és bogár támadt ránk. Kellemes út után értük el az ötvösi úti bélyegzőhelyet,melyet egy öreg fán helyeztek el,


Erdei bélyegzőhely
                                                                                                                        
  a jelzés Kisvásárhely felől jól látható,eltéveszthetetlen,de a társaink szerint ellenkező irányból nagyon kell figyelni. Idáig a mező kivételével nagyon jól vezettek a jelzések,az erdőben megfelelő távolságokban és jól láthatóan voltak felfestve,de ez elmondható az út további részéről is,egész a célig.A kis fém dobozka két fém bélyegzőt tartalmazott.Az újnak tökéletes lenyomata van,de mi a régi nehezen olvashatóval is készítettünk lenyomatot.
      A túra idáig 8.2 km,melyet mi  1 óra 36 perc alatt teljesítettünk,mellyel meg voltunk elégedve.A szint emelkedés jóformán elhanyagolható, felfele kb 60m,lefele kb 40 volt                                                                                                                                                                
Egy gyors frissítés után rögtön elértük az ötvösi országutat,melyen jobbra fordulva  pár száz méter
után elértük a viszonylag új,Szlovéniába tartó vasútvonalat .                                                                            
A felújított vasútvonal

 Átkelve a vasúti hídon balra fordultunk az egykor bélyegzőhelyként is szolgáló ötvösi vasútállomás felé,mely ma már jóformán fel sem fedezhető.Elhagyva Veszprém és Zala megyék határát jobbra kanyarodtunk az Öreg-erdőbe ,majd az út a Kávás-kúti -erdőben haladtunk tovább,megküzdve a sáros ,pocsolyás úttal.melyen sokszor csak  kerülővel tudtunk tovább haladni.                                                                            
"Mozgókép"
                                                     
   Az út sok helyütt elkerített részek mellett haladt,párszor mellig érő gazban,de nagyon romantikus volt.Köszönhetően az időjárásnak rengeteg gomba termett ,szinte kaszálni lehetett őket.Rengeteg nyúlicát,vargányát,csiperkét,galambicát,szegfűgombát,galócákat és amiket nem ismertünk lehetett látni.A leglátványosabbak a nagy őzlábgombák
Ernyőnek is beillene
                                                                                                                                                                      voltak,melyek rántva igazi csemegének számítanak.

   Nagyon sok nyiladék volt vágva,melyek végén mindenhol ott voltak a magaslesek.Ezek a nyiladékok vadászati célokat szolgálnak.Rengeteg vad nyomot lehetett látni az úton,vadban gazdag erők ezek.Láttunk előttünk átszaladó őzet és egy vaddisznó is felbukkant a látóterünkben.
Mint egy gémeskút
          Elérve Veszprém és Vas megyék határát találkoztunk a társakkal,elcseréltük a kulcsot frissítettünk és pihentünk egyet közösen ,megettük szendvicseink és a csúcscsokit(igaz ezen a szakaszon a csúcs hiányzott,de a szokás..) és mindenki ment tovább az útjára.                                                                                     
   Elérve a bögötei országutat,melyen balra kanyarodva haladtunk kb 150m-t ,letértün jobbra .Jobbról a Szajki-erdő,balra a Bögötei-erdő szegélyezte utunk.   Többször kereszteztük a már rég megszüntetett Zalabér-Sárvár vasútvonalat,melynek még a talpfáit is felszedték.Ma már csak az egykori töltés árulkodik arról,hogy erre valamikor vasút haladt.
Valamikor vonat járt erre
                                                                                                                                                                     Bár ezek a nyomok ma már inkább makadámútra vallanak,csak a beavatottak tudják,hogy erre valamikor mi volt.

   A túra vonala errefelé nagyon sok derékszögű kanyarban halad,ami kimondottan élvezetessé teszi a haladást.Egy rövid aszfaltozás után balra kanyarodva az erdőben elérjük a Szajki tavak déli részeit.              
Elértük a Szajki-tavakat
        Utunk  balról a tavak ,jobbról egy elkerített erdő kíséri egész addig míg nem érünk ki az országútra,ezen átkelve már az üdülőtelepre érünk.Először a bélyegzőt kerestük meg,mely egy villanyoszlopon van.Nem azon melyen a jel jobbra vezet tovább,hanem visszafelé a következőn(kb 30m)az erdészházzal szemben.Kicsit keresni kell.

   Az üdülő telep szépen ki van építve
Betérés Tuloknéhoz
,nyáron kifejezetten nagy élet lehet,de ilyenkor is vannak horgászok és kéktúrázók is szép számmal akadnak

   Megkerestük a kéktúrázók segítőjét és védőszentjét,Tuloknét aki mindenben tud segíteni amire egy túrázónak szüksége lehet.Kár,hogy kevés ilyen vendéglátó van manapság mint Ő.

 Rendeltünk egy életmentő melegszendvicset
Jól esett..
és persze a szintén életmentő sört
ez is
nála és ki értékeltük a túra ezen szakaszát..


  Először is végignéztünk magunkon és megállapítottuk lesz dolga Rozinak.
A dagonya nyomai I.
s II.


 Túránk ezen szakaszán az erdőben először egy idős osztrák úrral találkoztunk,aki szintén a z OKT-t járja,majd egy fiatal párral akik a 3 hetes szabadságuk alatt kékeznek,nem sietve ,ráérősen és a túra közben alszanak .Ma éjjel Tuloknénál volt szerencséjük aludni,Ők is nagyon dicsérték.
  
 Az ötvösi pecsételő ponttól megtettűnk14,6 km-t 3 óra 10 perc alatt. Felfelé 91m   -t"másztunk" lefelé 71-t "ereszkedtünk. 

  Jó fél óra pihegés után neki indultunk utunk utolsó kb.6km-es részének,e3mly először a tavak északi része mellett halad,ösvényeket elhagyva,melyeken a horgászok mennek a stégeikhez a jó fogás reményében. Kb másfél km után az út jobbra kanyarodva kivisz az Hosszúperesztegi országútra,melyen további 2 km után elértük mai túránk végcélját.
Hosszúpereszteg rk.templom
Ezt a szakasz 1 óra 10 perc alatt nyomtuk le,köszönhetően ,hogy erre már jobbak voltak a körülmények.

  Az ellenőrző pont a templom kerítésén jól látható helyen van.A dobozban új, műanyag bélyegző van ,mely tökéletes lenyomatot ad.

   Nem volt más hátra,mint kocsiba pattanni   és visszamenni társainkért Kisvásárhelyre.

Szezonkezdetnek tökéletes túrán vagyunk túl,soha rosszabat!      

A túra többi fotója:https://picasaweb.google.com/103760014976474328259/OKTKisvasarhelyHosszupereszteg?authkey=Gv1sRgCMOPsLSIjOrplgE


Térkép és szintrajz a szakaszról:


Dátum: 2014-09-18
Hossz:28.9 km
Szintadatok: +162/-178