2014. november 19., szerda




 

        OKT  20. TÚRA  2014.NOV.09. MÁTRAHÁZA-SIROK




 "A magyar címer hármas halmából Trianon elszakította a Tátrát, meg a Fátrát, s csak a legkisebbet, a Mátrát hagyta meg. Csonka hazánk csonka címerében most már a Mátra a legmagasabb. Utolsóból lett elsõvé. Azelõtt ügyet sem vetettünk rá. Annyi volt szebbnél szebb hegységünk, hogy duskálhattunk ben­nök. Ma alig maradt egynéhány, s ezért kell megbecsülnünk a hármas halom e harmadik halmát."
(Mátra részletes kalauza, 1930)  


    A Mátra jelképe a mátraházai Pagoda: 









    Őszi nagy túránk helyszínének a Mátrát választottuk. Az időjárás előrejelzések és egyéb lehetőségek figyelembe vételével a nov.9-11 közti időpontra esett a választás.Ezen idő alatt  cca 70 km bejárását terveztük ,bejárva a Mátra OKT szakaszát. Az ellenőrző füzet alapján a Sirok-Szarvaskő is ide tartozik,de földrajzilag és a Kéktúra turistakalauza szerint már Bükk(Ki érti ezt?).


     
     Kora hajnali indulás után, reggel negyed nyolckor szálltunk ki az autóból Mátraházán.Laci és Gyöngyi tovább robogott Sirok irányába,hogy a mai napot onnét kezdve teljesítsék. Nekik különösen embert próbálónak ígérkezett ez a szakasz.

     A Mátra nem a legnagyobb kiterjedésű-de itt található hazánk legmagasabb pontja- vulkáni eredetű hegységünk a Tarna és a Zagyva völgye öleli körül , az Északi-középhegység része. Adottságai végett egész évben kedvelt úti célja a természetet kedvelőknek és sportbarátoknak.  
Izelítő a Mátra sűrűjéből a Nagy-Szár oldalából

     


   E korai órán még minden zárva volt ,így a pecsételést a délutáni visszatérésre halasztottuk.Gyors cihelődés után elindultunk a mai túránk útvonalán.  

  Mátraháza történelme a múlt század közepén kezdődött,mikor megépítették a Pagodának nevezett menedékházat,mely azóta a település és egyben a Mátra jelképévé is vált. Kár,hogy elhanyagolták és ma Csipkerózsika álmát alussza.http://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A1trah%C3%A1za

   A központi parkolóból balra indultunk a 24-es főúton.Pár lépés után jobbra kanyarodtunk a Kékestetőre vezető aszfaltra, melyen rögtön kapaszkodásba kezdtünk. Elhaladtunk a Népstadion Edzőtábor mellett,melyet jelenleg ,jelentős fejlesztéssel felújítanak. Bemelegítésnek tökéletes szakasz volt a folyamatos emelkedő a Veronika rétig. (Télen a megfelelő hóviszonyok esetén idáig lehet lecsúszni a sípályán(már volt szerencsénk hozzá),majd síbusszal viszik vissza a sportolókat a pálya kezdetéig.)
   Egy rövid szusszanás és fotózás után neki láttunk a mai nap egyik legfárasztóbb részének. A  K.gif  egészen a csúcsig a déli- sípályán vezet,bükkösök és fenyvesek között,az irányt jól mutatja a pálya és a hegy jelképe a TV torony.
Kapaszkodás a déli sípályám
Itt még jelzésekre sem volna szükség,de a bal oldali bükkökön rendre azok is megjelennek. A sípályák sajátosságának köszönhetően hol meredekebben,hol lankásabban, esetleg majd egyenesen haladtunk célunk felé. Néhol visszafordultunk gyönyörködni a kora reggeli panorámában,ami elénk tárult.

   Szuszogva értünk fel hazánk legmagasabb pontjára az 1014m magas Kékestetőre.
Az ország tetején

       Kékestető Trianon után lett hazánk legmagasabb hegye,fejlődése is ekkortól datálható.Jelentős sport és sí centruma,légzőszervi szanatóriuma és meteorológiai állomása a leghíresebb,valamint kedvelt kirándulóhely. http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A9kes
A   nemzetiszínű emlékoszlopnál készítettünk pár emlékfotót.
"Boldogság"
Egy keveset pihegtünk,frissítettünk,megettünk egy csúcscsokit,majd egy néma főhajtással mi is megemlékeztünk a motoros balesetben elhunytak emlékművénél. 
  Mivel a Tető Étterem még zárva volt .így  a lépcsősoron lementünk a múlt század 30-as éveiben épült szanatórium portájára elvégezni a pecsételést.
Egykor luxus szálloda,ma tüdőkórház  
Ha már ott jártunk besétáltunk az intézet gondozott,gyönyörű parkjába ,benéztünk a főépületbe majd visszakapaszkodtunk a TV-toronyhoz.
Kékestető jelképe
Ahova szerettünk volna felmenni a csodás panoráma végett,de sajnos a korai órában még nem volt nyitva.
  Így az északi-sípálya tetejéről csodáltuk meg a kora reggeli tiszta időben a lebilincselő panorámát..
 Itt értékeltük a mai nap első szakaszát,mely Mátraházától kapaszkodott fel a Kékesre két és fél km -t megtéve és emelkedve 300 m-t.Minderre 47 percre volt szükségünk.

  Megkerülve a sífelvonó indító épületét a Tv torony kerítése mellett beléptünk a  montánbükkösbe,ahol a K.gif   és a S.gif  (Rákóczi túraút) jelzések vezettek tovább. Pedig lefele vezetett az út,aránylag lassan tudtunk haladni a kidőlt fák és a sziklás,köves talaj miatt. A jelzések és a jól kijárt ösvény remekül vezetett bennünk előre.Öreg bükkösben,sziklák és kőtenger után értünk el az Erzsébet-szikla füves platójára ,ahol a Szent Erzsébet kereszt található.
Szt.Erzsébet kereszt
. A platóról csodás kilátás tárult elénk a Parádi-medencéről a falvakkal. ÉNy-ra egész a Galya tetejéig elláttunk ,felettünk a Kékes magasodott,látni csak a torony tetejét lehet innen.

   Hullámos gerincen,sziklák közt vezetett tovább az útvonal mígnem elértük a Sas-kő  sziklatornyát. Az út kimondottan nehezen járható volt. Kőzúzalékon sziklák,fagyökerek közt másztunk fel a csúcsig,majd még nehezebb ösvényen az emlékműig,mely az I.világháborúban elesett turistáknak állít emléket.
Néma főhajtás Sas-kőn

  Felérve a csúcsra a gyönyörű panoráma bőven kárpótolt a nehézségekért.Eddigi utunk legszebb tájképe tárult elénk
Alattunk Parádfürdő
.Kár,hogy párás volt az idő,mert tiszta időben állítólag a Tátráig is el lehet látni.

   A Sas-kőtől ereszkedésbe kezdtünk a Kis-Sas-kő irányába.Az ösvény továbbra is az eddigi talajon,bükkösökön keresztül esett alá. Elérve a Disznó-kő kilátópontját egy kis pihenőt tartottunk,csodáltuk a lenyűgöző látképet,majd tovább haladtunk a jól kijárt ösvényen. Pár száz m után a S.gif   jelzés ,balra elhagyott bennünk. Mi újabb pár száz m után elértük a Markazi kapu kereszteződését,ahol a Parádfürdőről Markazra tartó Z.gif  találkozik a K.gif   val.
Sáros erdei út vezet  Markaz felé

 Itt a mi út vonalunk balra térve, a kerítés mellett kapaszkodott felfelé a Mraznica -tető felé,dzsindzás,bokros részen át.A csúcsra nem másztunk fel ,hanem a hegy oldalában ereszkedtünk lefele,néhol ferde ,nehezen járható talajon.Így értük el mai túránk következő ellenőrző pontját a Hármashatárt,mely a Felső-Tarjánka  nyergében egy tisztáson van.
Megviselt ellenőrző pont

  Ezen a szakaszon ,néhol kellemetlen talajon megtettünk 5,8 km-t miközben felfelé kb. 110m-t,míg lefele cca 500 m-t haladtunk 1 óra 41 perc alatt. Ha bár a szintadatok könnyű szakaszt sejtetnek,de ez a rész sem volt egyáltalán az,köszönhetően a sziklás talajnak.

   Egy rövid pihenés,frissítés után előbb vegyes erdőben,majd ligetes cserjés részen kapaszkodtunk a Nagy-Szár-hegy nyitott,kopasz csúcsa felé. A hegy oldaláról és tetejéről pazar kilátás nyílt D (Markazi-víztározó) felé.Visszatekintve Ny irányába,remekül látszott honnét jöttünk és elgondolkodtunk,milyen nehéz lesz barátainknak a Kékes felé.
A távolban a Kékesi csúcs




   Miután az emelkedő megenyhült és átbuktunk a csúcson bükkösben és sűrű fenyves mellett ereszkedtünk lefelé.Előbb egy nagyon meredek ,köves,sziklás lejtő,majd egy valamikori vadvédelmi kerítés itt hagyott részei(oszlopok,leszakadt drótok)nehezítették a haladást a Cserepes-nyereg felé,ahová egy irtás után léptünk ki
az egykor szebb napokat látott vadászkunyhó környéke
.Elhaladtunk az egykor szebb napokat látott pihenőhely és már csak törmelékekben létező vadászkunyhó mellett , tölgyes erdőben ,már jó talajon emelkedtünk a Selyem tisztás felé.
  Erős kaptatókon ,kerítések mellett haladtunk az Oroszlánvár csúcsa felé. A csúcs előtt már ligetes tisztáson vezetett felfelé az út.Párszor megállásra kényszerített az emelkedő meredeksége,mivel már a fülünkön is vettük a levegőt, de mégsem volt elég.
  Felérve a vár csekély maradványaihoz , kilépve a tetőre a szokásos tájkép tárult elénk.A vár már a XVI.ik sz.közepén elpusztult,így csak a kutatott,feltárt déli sánc árulkodik a létéről. http://www.varbarat.hu/varak/oroszlanvar.html 
Fel az Oroszlánvárra
Fényképezés után megkezdtük a nagyon nehéz,dzsidzsás terepen az ereszkedést. Az ösvény nagyon meredeken ereszkedett lefele,sziklás,köves talajon dzsindzsáson át. Igazi kihívás volt lefelé is,nemhogy felfele. Ennek a lejtőnek az alja felé találkoztunk Laciékkal,kik szintén kivoltak már,pedig még mindnyájunkra a táv fele várt. Rövid kulcs és tapasztalat csere után folytattuk az utat.
  Mi rövidesen kiléptünk a Domoszlói-kapu kereszteződésébe ahol a K.gif   találkozik P.gif  -al (Domoszló-Parádfürdő) és kiágazik belőle K+.gif    (Recsk),melyen eljuthatunk a Nemzeti Emlékparkba is,mely szomorú idők szomorú emlékét őrzi.http://hu.wikipedia.org/wiki/Recski_k%C3%A9nyszermunkat%C3%A1bor

    Mi már, jártunk ott,így részben ezért,részben időhiány végett,most csak gondolatban ,egy pillanat néma megállással emlékeztünk meg az áldozatokról.
 Átkelve az erdészeti úton előbb Dk felé haladtunk pár métert,majd balra kanyarodott az útvonal,hogy kerítés mellett kapaszkodjon a Jagus oldalában. Pár helyen gyönyörű kilátás nyílt a recski bánya felé.
Távolban a borzalmas események színhelye....

  Az ösvény elhagyatott részen kapaszkodott.Ritkás jelzések mellett értünk el egy letarolt kúpot,ahol egy vadászház előtt megettünk egy szenyót,frissítettünk . Ezután elkezdtünk ereszkedni a Középső-hegy nyerge felé,de rövidesen balra egy szekérútra értünk,melyen pár lépés megtétele után ,egy érdekes jelzésnél
Először elrobogtunk mellette
újra balra egy kellemetlen szedres,dzsindzsásba tértünk. Erre a lekanyarodásra nagyon kell figyelni,mert a szekérút nagyon csábít a tovább robogásra,ráadásul nehéz észre venni.Mi is tovább mentünk ,így pár méter kerülő is került a mai túrába.
   Megtalálva a helyes ösvényt,átküzdve(szó szerint)magunk a nagyon kellemetlen szakaszon vegyes erdőbe értünk,melyben elkezdtünk kapaszkodni a Nagy-Zúgó hegy nyergébe egy szuszogtató emelkedőn keresztül,ahonnan kisebb-nagyobb emelkedőkkel és lejtőkkel áthullámvasutaztunk a Kis-Zúgó hegy gerincére,ahonnan egy köves,nehéz meredélyen értünk fel a Szederjes-tetőre.
Elég cudar idő volt itt...
Ez nagyon nehéz szakasz volt,igazán igénybe vette az erőnk.Itt szintén fújtunk,frissítettünk egyet.az idő is a gorombább arcár mutatta.Sűrű köd ereszkedett le,hideg szét támadt és néha egy-egy eső csepp is hullott.
   Elhagyva a csúcsot az eddigi kellemetlen emelkedő,ugyanilyen nehéz ,kellemetlen lejtőbe váltott .Elérve a kisnánai földutat,azon balra kanyarodva a S.gif   jellel értük el az időszakos Jóidő-kutat.
Most nem volt a kút nevéhez illő idő
Innét sáros,dagonyás részen vezeett tovább az út egész a Jóidő.nyakig,enyhe emelkedővel. Nemsokára a K.gif  jobbra kanyarodott és enyhe emelkedéssel elértük a Remete-tisztást,melyen árkelve ismét kapaszkodni kezdtünk. Köves ösvényen értük fel a Keleti-Mátra legszebb pontjára,Gazoskő füves platójára.
A Gazoskőnél


Itt szép idő esetén Siroktól-Galya tetőig pazar kilátás tárul a szemünk elé.Nekünk ma sajna nem volt benne részünk,elég korlátozottak voltak a látási viszonyok.
Ködös panoráma a Gazoskőről
   Rövid pihenés után folytattuk az utat és tölgyes erdőben ,vadregényes részeken haladtunk a gerincen,végig szintben a Kalapos -tetőig.
  A tetőn átjutva ereszkedni kezdtünk,átkeltünk egy vadkerítés létráján
Győzelem,innét már csak lefelé kell szaladni
és folyamatosan ereszkedve értünk le a Sólyom-folyás tisztására.
  A vadászházat,esőbeállót balról megkerülve értük el a Sólyom-kútat. A kis csermely hídján átkelve egy szekérútra értünk,melyről pár lépés után egy cserjés,bokros részen keresztül kiértünk a Verpelét-Sirok országútra,melyen pár száz lépés után elértük a megszűnt vasútvonal siroki megállóját,mai túránk utolsó bélyegző helyét.
A cél az elhagyott állomásnál


    Az adminisztráció után összegeztük a mai nap utolsó etapját mely 14,2 km volt és emelkedett 660m-t,valamint lejtett 1140-et.A táv megtételéhez 4 óra32 percre volt szükségünk. Ez igen nehéz,embert próbáló etapnak bizonyult.

   A túrával háromnegyed négy felé végeztünk,már erősen kezdett szürkülni mikor kocsiba ültünk és vissza indultunk Mátraházára. Útközben még felhívtam Lacit,mi van velük,mert nekik nagyon nehéz volt a mai szakasz ,iszonyú meredek ,sziklás részekkel. Ők akkor értek fel Kékestetőre,még épp nyitva érték a Tető Éttermet,így nem kellett lebattyogniuk a Szanatóriumig. 
   Beérve a nagy parkolóba kikértük a jól megérdemelt söreink a Mátra Büfében.Ma megfejeltük egy snapsszal is(megérdemeltük). Elkértük a pecsétet ,elvégeztük a reggel elmulasztott ellenőrzést,elbeszélgettünk a tulajjal.Közben leért Laci és Gyöngyi is.Lecsúszott még egy kör és elfoglaltuk a szállásunk.Vacsora után hamar eltettük magunk másnapra,.mert akkor is nehéz szakasz várt ránk.


   A mai nap egy kimondottan nehéz túrán vagyunk túl,csodás tájakon barangoltunk,remek panoráma tárult elénk számtalanszor.Nemhiába a Mátra a túrázás egyik legkedveltebb helyszíne.Az időjárás kifejezetten kedvező volt,bár délután köd ereszkedett le,de a hőmérséklet nem csökkent. 
   Az igazolófüzetben szereplő távok nem  a valóságot fedik,Laci mérése szerint több mint 23 km-t tettünk,ami másfél km-el több. A megadott szintidők sem tarthatók még a mi általunk bejárt útvonalon sem,nemhogy a Laciék által járt útvonalon.
  Ha időnk és lehetőségeink engedik vissza fogunk térni ,alaposabban is megismerni a környéket.


Még több kép a  nap történéseiből:https://picasaweb.google.com/103760014976474328259/OKTMatrahazaSirok?authkey=Gv1sRgCLSyydHZqq7-sQE
Térkép és szintrajz:
Dátum: 2014-11-09
Hossz:21.6 km
Szintadatok: +854/-1424











       












                                                                                                                                                       

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése